Az esti napsütésben negyven perce autózunk anélkül, hogy az út akár csak egy kicsit is elkanyarodott volna. Erdőt fotózni indultunk el a semmi közepén található, amúgy zárva lévő szállásunkról, aminek a kulcsát néhány órával korábban a helyi kocsmában vettük fel. Néma csönd, az út mindkét oldalán végtelen erdők, rajtunk kívül egyik irányban sem jár autó, rénszarvas sem csámborog az útszélen. Világvége utáni utolsó túlélőkként száguldunk a semmibe a vonalzószerűen egyenes úton. Csak az első kanyarig menjünk el, gondoljuk, hátha ott kiderül, maradt-e még bármi a civilizációból, vagy tényleg mi vagyunk az apokalipszis utolsó túlélői. Tipikus élmény a júniusi eleji Lappföldön, aminek az orosz határ mentén elterülő keleti részén riportozunk. Ilyenkor nincs hideg, igaz, a nap se megy le. Az északi…
Source: 444
